4. Fejezet: Csak szűnj meg...

4. Fejezet: Csak szűnj meg...

LuHan ezúttal sokkal hamarabb készítette el a reggelit, mint ahogy eddig. Hajnali négy óra volt, s ő már a konyhában bajlódott az ételekkel, ezúttal két személynek, hogy minél hamarabb elmehessen a Byun rezidenciából. Furcsa, hogy egy robot, akit a hűségre programoztak, csak úgy, önfejű módon otthagyta gazdáját. Ő maga sem értette ennek az okát, de azzal nyugtázta a dolgot, hogy eleget tett a kötelességeinek azzal, hogy rendbe rakta a házat mielőtt eljött. LuHan sem tudta miért, de Ren háza felé vette az irányt. Korán volt még, és a fiú, kócosan, nyúzott arccal nyitott ajtót, majd kikerekedett szemekkel nézett a robotra.

- LuHan te mit keresel itt? Baj van? - kérdezte, miközben félre állt az útból, hogy beengedhesse a vendégét.

LuHan tétován lépet be a kellemesen meleg szobába, aztán szemügyre vette a helységet. A falak barackszínűek voltak, a fabútorok világosszínűek, s az amúgy kicsi lakás feledtébb nagynak tűnt a hatalmas, teljes falra kiterjedő üvegablak miatt, amit hófehér függöny keretezett. A laposképernyős tévével szemben volt egy garnitúra és egy dohányzóasztal, s közvetlen a bútor mellett, egy csigalépcső vezetett fel, egy kialakított galériára, ahol egy íróasztal és szék kapott helyet. A konyha és a nappali egybe volt nyitva, csak egy bárpúlt választotta el a két szobarészt. A konyha mellett egy nyitott ajtó állt, az vezetett a hálószobába, amiben szintén hatalmas ablak terjeszkedett, ám itt sötétítőfüggöny is volt felszerelve. A hatalmas franciaágyat két éjjeliszekrény keretezte, és a hatalmas fekvőhelyen, egy félmeztelen, szőke hajú srác aludt békésen. LuHan egy pillanatra elgondolkodott, aztán leült a nappaliban a garnitúrára, megvárva Ren-t, aki egy csésze kávéval a kezében csatlakozott hozzá.

- Mondd mi vezetett szerény hajlékunkba... - az órájára pillantott. - Hajnali hat órakor? - sóhajtotta dorgáló tekintettel, de ahogy LuHan szemeibe nézett, rögtön meglágyult. Ren nem értette hogyan, de mérhetetlen bizonytalanságot és kételyeket vélt kiolvasni a robot szemeiből, amire az is rátett egy lapáttal, amikor végtelenül bánatos hangon szólalt fel.

- Itt maradhatok ma? Kérlek. - Ren szemöldökei összefutottak homlokán, s sóhajtva túrt bele LuHan hajába, aki lehunyt szemmel simult a kézhez.

- Fura egy robot vagy te, ugye tudod? - mosolygott a srác. - De rendben. Akkor viszont... - ajkai ördögi mosolyra húzódtak. - KEY!!! KELJ FEL DE AZONNAL! - kiabálta, miközben betrappolt hálójukba, és egy határozott mozdulattal, az ágyon fekvő hátára vetette magát, aki kelletlenül felhorkant, de nem mozdult. Erre Ren felfújt arccal kezdte őt püfölni egy, a keze ügyébe akadt párnával. Ezt már a srác sem tűrte tovább, s egy lendülettel maga alá gyűrte támadóját, ajkaival lecsapva a nyakára, miközben csikizni kezdte őt. Ren sikoltozva próbálta ellökni magától a fiút, de ez sikertelennek bizonyult.

- Hyunghh~ ... Behhh szeretnélekhh~ mutatniiii! - nyögte ki nagy nehezen, mire a srác abbahagyta Ren kínzását, s a csípőjére ülve, hátra nézett, az ajtóban vigyorgó LuHan-ra, aki tagathatatlanul jól szórakozott a jeleneten. LuHan felszabadultnak érezte magát Ren közelében. A fiúnak olyan kisugárzása volt, mintha ő maga lenne a megtestesült vidámság. A srác lemászott Ren-ről, majd vigyorogva lépett a robot elé, felkínálva neki jobbját.

- Szia, Key vagyok. - LuHan mosolyogva viszonozta a gesztust.

- "Stilyst Hyung"? - kérdezett rá, a Ren által alkotott frappáns becenévre LuHan, mire Key sokatmondón pillantott hátra, az ágyon vigyorgó fiúra.

- Igen én lennék. - nevetett. - Te pedig...

- LuHan. - hajolt meg tisztelettudón a robot, mire Key egy kicsit zavarban érezte magát. A bájcsevejnek végül Ren vetett véget, aki mindenkit beterelt a nappaliba, hogy aztán kifaggathassa LuHan-t a problémájáról. LuHan nem tudta, hogy elmondja e a gondolatait Ren-nek, de megbízott a fiúban. Key pedig, a vak is láthatta milyen szoros kapocs van a két srác között, így LuHan, neki is teljes bizalmat szentelt. Elmondta, hogy éjjel rányitott BaekHyun-ra és TaeYeon-ra, aztán arról kezdte faggatni őket, hogy milyen érzés szeretkezni valakivel.

- Nos Lulu... - Ren megköszörülte a torkát. - Együtt lenni valakivel szexuális értelemben, nem minden esetben jó. A két személynek összhangban kell lennie, éreznünk kell, hogy mi a jó a másiknak, meg kell tapasztalni, hogy mi az, ami mindkettőnknek kényelmes. Ha ez a harmónia, nem működik két ember között, akkor azok lelkileg sérülhetnek.

- Lelkileg... - ismételte LuHan a földet pásztázva, adapterét rengeteg kérdés özönlötte el, és végül szomorú tekintettel nézett fel Ren szemeibe. - Nekem nincs lelkem. - jelentette ki magabiztosan LuHan. Ha képes lett volna sírni, biztosan zokogott volna. Valahogy úgy érezte, hogy ő úgy szeretne élni, mint egy ember. ÉLNI szeretne. Tudta, hogy ő így is különbözött a többi robottól, hiszen érzései voltak, így az sem lehetett kizárva, hogy lelke legyen, ezt ő maga is tudta. De a tény akkor sem változott, hogy ő egy gép, egy ember alkotta szerkezet, egy nem élő dolog. De akkor... Miért érzi úgy, mintha a szíve helyén valami eltörne benne? Hogyan érezhetett olyan fájdalmat, amit nem lehetett megfogalmazni? És miért érez fájdalmat? 

LuHan az egész napot a két sráccal töltötte, elmentek neki ruhákat venni, hogy eltereljék a robot figyelmét a gondolatairól. Este hat körül járhatott már, mikor BaekHyun felhívta Ren-t. A vezető hangja nem tűnt aggódónak, vagy izgatottnak, sokkal inkább... Nem törődöm hangnemben beszélt Ren-hez.

- LuHan ott van nálatok? - kérdezte. Ren alsó ajkát beharapva nézett a robotra.

- Igen itt.

- Remek. Key veletek van?

- Igen.

- Oké. Este tízre odamegy elétek Jackson és Mark. Kérlek öltöztessétek fel LuHan-t, mert éjjel bevetésre megyünk! A részletek pedig...

***

LuHan a teljes alakos tükör előtt állt, háta mögött az elégedetten mosolygó Ren-nel és Key-el. El kellett ismerni, a srác tényleg értette a dolgát. LuHan elégedett volt a tükörképével. Key egy hihetetlenül feszes, fekete bőrnadrágot aggatott rá, szegecses övvel és láncokkal. Felülre egy rikító narancssárga és piros trikót kapott, fekete bőrdzsekivel és egy ujjatlan kesztyűvel valamint egy rózsaszín medállal. A dzseki csak könyékig ért le, így LuHan egyik kezén a kesztyű, másik kezén pedig színes gumikarkötők tömege díszelgett, ami Key, limitált gyűjteményéből származtak. LuHan sminkjét és haját viszont már Ren intézte. A szőke tincseket oldalt kivasalta, felül pedig begöndörítette. Némi narancssárka hajszínezővel bővítette munkáját, melyet a tincsek végére fújt. LuHan szemét fekete szemceruzával húzta ki felül, alul pedig az ezüst, és a fehér dominált, s a szeme sarkaiba, egy egészen pici rózsaszín került, ajkaira pedig szájfény került. A végeredmény piszok jól nézett ki, LuHan úgy festett, mint egy hódításra kész ribanc, de nem az alja fajtából, hanem a luxus prostituáltak közegéből. Le sem tagadhatta volna, hogy Key keze munkája. 

Jackson és Mark, pontosan érkeztek meg. 

- Légy ügyes Bambi! - veregette meg bíztatóan Ren a robot vállát, mielőtt LuHan kimehetett volna a házból. LuHan hálásan hajolt meg mindkét srác előtt, majd mosolyogva sietett ki a fekete BMW-be, ahol Mark és Jackson már indulásra készen álltak. LuHan régi ismerősként üdvözölte a fiúkat, akik a javítása után, még meglátogatták őt Chen-nél. 

Út közben LuHan az utat fürkészte, és azon gondolkodott, hogy a mai nappal, hivatalosan megszerezte az első barátait.

A kocsi, egy night club előtt fékezett le. Mark még utoljára egyeztette a tervet LuHan-nal, majd a robot kiszállt a járműből és a bejáratnál telefonáló BaekHyun felé vette az irányt. Megállt a vezér előtt, és megvárta, míg befejezi a beszélgetést. Mikor Baek bontotta a vonalat, már fordult is volna LuHan felé, hogy mondjon neki valamit, de mikor realizálta az elé táruló látványt, az állát majdhogynem a földről kellett összekaparni. LuHan kirívó külseje meghalatta legvadabb álmait is, és próbált nem arra gondolni, hogy mennyire eszméletlenül jó lehet vele az ágyban. Az ég szerelmére, hiszen ő TaeYeon-nal volt együtt, akit semmi pénzért -vagy ribanc Bambiért az ágyában- nem hagyott volna el. Ráadásul LuHan robot is volt.

Mikor BaekHyun végre megtalálta a hangját, megköszörülte a torkát, és megbizonyosodott róla, hogy LuHan tisztában van a dolgával. Ezután bementek a helyiségbe. A terem szűk volt, s az egyetlen fényforrást a falon világító neoncsövek adták. Hatalmas volt a tömeg, a levegő állott volt, s izzadtság szaga keveredett benne az alkohollal. A zenének nevezett ricsajra, úgy vonaglott a sok test, mint a sok vad egy ketrecben. Az emberek leginkább az állatokra hasonlítottak, és a legjobb indulattal sem lehetett felfedezni a diszkréció apró hullámait. A fiatal lányok sokat mutató szoknyákban és nadrágban voltak, s felsőjük vagy mélyen vágott, vagy átlátszó, vagy túl rövidnek számított. A férfiak sem voltak különbbek, voltak, akik még felsőrészt sem viseltek. A terem különböző pontjain, fiatal párok feledkeztek bele egymás ajkaiba és testébe. A tömény alkoholszag, szinte mindenkiből áradt. LuHan gyomra, ha lett volna neki olyan, tuti felmondta volna a szolgálatot. De most nem foglalkozhatott ezzel. Feladatot adtak neki. Szemeit végigfuttatta a tömegen, majd végül ki is szúrta a keresett személyt. A fiatal férfi a bárpúltnál ült, és épp egy feledtébb jó idomokkal megáldott hölggyel társalgott, néha megvillantva felé sármos mosolyát. LuHan nyelt egyet, leküzdve undorát, majd elindult a férfi irányába. Megállt közvetlen mellette, majd behajolva a két társalgó közé intett a pultosnak.

- Valami rövidet kérnék. - küldött egy teli fogsoros mosolyt a púltos felé, aki rögtön el is ment, megcsinálni a rendelést. LuHan a férfi felé fordult, majd meglengette trikója nyakát.

- Fhua~ elég meleg van nem igaz? - kérdezte, miközben nyelvét végigfuttatta alsó ajkán. Érezte, ahogy a srác perzselő tekintete végigszánkázik a testén, majd egyenesen az arcán állapodik meg. LuHan felvette a szemkontaktust. Látta a férfi szemében a perverz vágyat, és az alkohol hatását. Tudta, sínen van a dolog. A lány idő közben lelécelt, mikor rájött, ő már csak felesleges harmadikként van jelen. 

- Egyet értek. - mondta a férfi, majd minden további nélkül megragadta LuHan derekát, és az ölébe húzta őt. LuHan próbált urakodni magán, nehogy ellökje magától a srácot, aki tulajdonképpen... Nem is nézett ki rosszul. Csak az a beteges, degradált tekintet... És azok a minden finomságtól mentes karok, amiken valószínűleg már sok ember vére szárad... LuHan egyszerűen viszolygott ettől a férftól. 

- Mondd mi a neved, te mocskos kurva? - suttogta a feledtébb "csábító" szavakat a robot fülébe, majd a fülcimpájára harapott. LuHan beharapta alsó ajkát, nehogy felüvöltsön.

- LuHan... Vagyok. - simult érzékien a férfi mellkasához, miközben kezét levezette egészen a nadrágjának gombjáig, de valójában nem perverz célok miatt. Csakhogy a dolog, amit meg kellett szereznie, elméletileg a férfi, bal első zsebében volt. LuHan kéjesen dörzsölgette magát a sráchoz, miközben ujjait bevezette a zsebbe, majd mikor megtalálta a kis tárgyat, egy határozott mozdulattal kirántotta azt, és már fel is pattant a férfi öléből, hogy a kijárathoz szaladva, bepattanjon BaekHyun mellé. A távolból még hallotta a srác kétségbeesett kiáltását.

- AZONNAL GYERE VISSZA TE NYOMORULT KURVA! 

***

BaekHyun és LuHan, szótlanul ültek egymás mellett az autóban. LuHan kifelé bámult az ablakon. Nem akart megszólalni, akármilyen kínossá is vált a csend. Egyszerűen nem volt hozzá hangulata. A kis dobozkát, amit a férfitől szerzett, már rég átadta BaekHyun-nak, így a vezető, már hasztalannak vélte a robottal való kommunikációt. LuHan nem számított semmiféle dícséretszerűségre, épp ezért nem is fírtatta a dolgot. Ám BaekHyun hírtelen lefékezett, és LuHan felé fordult. Tekintete haragos és csalódott volt, ami meglepte LuHan-t. Hiszen megszerezte azt amit kellett nem?

- Elmondtad neki a neved? - kérdezte váratlanul a vezér, olyan ridegen, hogy LuHan-t kirázta a hideg. Tétován bólintott egyet, mire Baek megrázta a fejét.

- Figyelmeztettelek. G-Dragon egy nagyon kemény ellenfél, és most, sikeresen megjegyezte a neved. - mondta, a végére már felemelve a hangját. LuHan megszeppenve nézett vezérére.

- Bocsá... - kezdte volna, de BaekHyun egy intéssel belé folytotta a szót.

- Ne! Ezt nem akarom hallani. Semmilyen kifogást nem akarok hallani. Sem arról, hogy miért árultad el a neved, sem arról, hogy miért léptél meg egy szó vagy engedély nélkül, reggel. - LuHan szemei mégjobban kikerekedtek.

- Én csak...

- AZT MONDTAM NE! - kiabált rá a robotra a vezér, majd látva LuHan reakcióját, elfordította a fejét, s valamivel nyugodtabban folytatta. - A tetteid, minden kétséget kizárólag, súlyos következményekkel járnak és a kihágásért bűntetés jár. Ennek fejében LuHan, holnap reggel elhagyod a házam, és felhagysz a szolgálataiddal. Nincs szükségem egy bajkeverőre.