2. Fejezet: Sakk matt

2. Fejezet: Sakk matt

LuHan nem tudta beazonsítani, hogy hol vannak. Nyilván BaekHyun egy olyan helyet alakított ki főhadiszállásának, ahol nem találhatnak rájuk a hatóságok.

Ez a főhadiszállás egy szöuli erdőben volt, és egy alagút vezetett le, egyenesen a föld alá. A levegőben vegyszer, puskapor, és föld szaga keveredett, annak ellenére, hogy a rejtekhely tökéletesen volt kialakítva. A falakat szürkés fém alkotta, valószínűleg ez akadályozta meg LuHan-t is abban, hogy beazonosítsa a helyet, de talán jobb is ez így, mert még véletlenül se tudja lebuktatni BaekHyun-ékat. A berendezés viszont hihetetlenül fejlett volt. Minden féle gépezet volt bezsúfolva az aránylag szűk területre, a fémasztalokon air screen-ek helyezkedtek el. Nem tartózkodtak sokan a helyiségben, csupán rajtuk kívül két ember. Az egyik, egy magasabb világos hajú férfi volt. LuHan adatai szerint a Chen névvel rendelkezett. A másik srác, egy alacsonyabb, kreol bőrű fiú volt, aki sokkal fiatalabbnak tűnt mint Chen. Ő lehetett Jongin, álnevén Kai.

- Mi a helyzet? - lépett BaekHyun Chen mellé, megtámaszkodva a székén, és az air screen-t kezdte figyelni. Chen nem nézett BaekHyunra, úgy válaszolt, miközben ujjai gyakorlottan pötyögtek valamit.

- Drága kínai barátaink elvitték Lay-t.

- Mi van? - kerekedett ki BaekHyun szeme, hangjából egyértelmű harag szűrődött ki.

- Tegnap küldtek egy üzenetet, hogy ha vissza akarjuk kapni őt, 6 000 000 yuen-t kell fizetnünk nekik plusz ÁFA. - poénkodott Chen, de nem úgy tűnt mint aki elvárja, hogy értékeljék is a viccet. Hangja kifejezéstelen volt, nem tűnt úgy mintha különösebben aggódna az áldozatért. Ki tudja, talán a rutin teszi. 

- Chh... Úgy látom Kris barátunk elemében van. - csettintett a nyelvével BaekHyun majd LuHan felé fordult. - Elmondom mit teszünk! Én és LuHan holnap Kínába utazunk, meglátogatjuk a kínai maffiát. - mosolyodott el a vezér, ahogy fokozódott a feszültség. - Viszünk egy kis ajándékot YiFan-nak, hamár volt olyan nagylelkű és vendégül látta Lay-t. Chen, elmondom miket csomagolj nekünk össze!

***

A gép reggel 5 órakor indult a Szöuli Repülőtérről. LuHan és BaekHyun már elfoglalták a helyüket. Mindössze két aktatáskát hoztak magukkal, és természetesen a hamis papírokat, amihez ennyi év után gyerekjáték volt hozzájutniuk. Na és hogyan is csempészték fel a gépre a fegyvereket? Nos az aktatáskát egyszerű mágneses hologram-mal szerelte fel Chen, így könnyűszerrel kiiktathatták a röntgen kapu szenzorait. 

A két srác elegánsan volt felöltözve, fekete öltönyben gatyában és lakkcipőben, fehér inggel és vörös nyakkendővel. Az öltönyök mellzsebében egy szintén vörös zsebkendő volt behajtogatva, abból a célból, hogy azon tartsák a kapcsolatot Chen-nel. Az út hosszú volt és fárasztó BaekHyun számára, és kész megváltásnak találta mikor végre leszálltak. Mindketten átvették a maguk csomagjait, majd LuHan küldte a jeleket Chen-nek.

És ekkor jött az első bökkenő. A kijáratnál lévő fémérzékelő kapu. Erre nem számítottak, és ha még az aktatáskákat el is tudnák rejteni, LuHan-t aligha. És ha lebuknak, simán lecsukják őt illegális robottartásért, illetve ha sikerül beazonosítani őt, simán ki is végezhetik, LuHan-t pedig szétszerelik és többszörösítik. BaekHyun motyogva elkáromkodta magát, majd szaggatottan sóhajtott egyet, egy pillanatra lehunyta a szemeit, hogy hideg fejjel tudja átgondolni a dolgokat. Nem akart már itt balhét csapni, de ha nincs más választásuk, ez az egyetlen ütőlapjuk. Mikor ismét kinyitotta a szemeit, arcán negédes mosoly terült szét, ahogy elindultak a kapu felé. BaekHyun gondtalanul átjutott a kapun, ám mikor LuHan következett, a vezér a kapu biztonsági őréhez lépett, s megnyomva egy gombot a kezén lévő gyűrűn, kezét egy határozott mozdulattal az őr tarkójához nyomta. Az őr megrökönyödött, szemei kikerekedtek, kopasz fején izzadtság gyöngyöződött, majd köhögni és krákogni kezdett, száját elöntötte a vére. BaekHyun fintorogva húzta el a kezét, melyet most szintén a bíbor színű nedű piszkított be. A férfi tarkójából spriccelt a vér, a lyukból, melyet a gyűrű okozott. Ugyanis az ékszerből egy érintésre, tíz cm-es tű pattant ki. Ezt a fegyvert is Chen tervezte még a kezdetek kezdetén. BaekHyun elegánsan törölte meg egy kendőben kézfejeit, majd zsebkendőt a, már előtte fekvő őrre hajtogatta.

- Úgy vélem önnek is szüksége lehet rá. - mosolyodott el, majd intett LuHan-nak, hogy csatlakozzon hozzá, aki idő közben rákapcsolódott a biztonságirendszerre, és kiiktatta a kamerákat, így minél gyorsabban rl kellett tűnniük, míg kiérnek a rendőrök, a rendszerhiba okát kinyomozni. Ahogy LuHan átlépett a kapun, az hangos sípolásba kezdett, mire a vezér elmosolyodott. Jól sejtette, ezt fémszenzort nem lehetett rádióhullámokkal kiiktatni. Az egész repülőtérre csend telepedett, az emberek halálravált arccal követték tekintetükkel a két, nevükhöz híven, elegánsan elvonuló fiatal férfit.

***

A kínai maffia székhelye merőben különbözött BaekHyun-éktól. Egy hatalmas rezidencia volt, a semmi közepén, és ahelyett, hogy a föld alá építették volna, inkább egy hologram burokkal leplezték, ami sokkal könnyebben kinyomozható volt, ugyanis bárki kabcsolódhatott a rendszerhez, meg a JPS is be tudta azonosítani, akárcsak LuHan. Ez pedig elővigyázatlanságról árulkodott. BaekHyun egy napszemüveget vett elő öltönye belső zsebéből, és azzal már könnyedén átláthatott a hologram pajzson. LuHan-nak persze nem volt ilyesmire szüksége. Persze a bejutást nagyban megnehezítették az őrök, de úgy tűnt, nem akarják őket megakadályozni.

- Chh. Ez a szerencsétlen tényleg azt hiszi, hogy fizetjük a vécépapírt a segge alá. - horkant fel BaekHyun, ahogy elindultak, a kínai maffia fejesének szobájához. Kris, persze már várta őket, ujjaival az asztalán dobolt, és mosolyogva várta, hogy nyiljon az ajtó.

- Áh, BaekHyun, drága barátom, de rég láttalak. - szélesedett Kris mosolya, ahogy nyílt az ajtó, és belépett rajta a két fiú. Intett az asztala előtti két székre, jelezve, hogy üljenek le, amit a két vendég meg is tett. - Mondanám, hogy hiányozott a képed, de meghazuttolnám önmagam. Kávét? - kezdett "baráti csevejbe" a kínai vezér. BaekHyun elmosolyodott.

- Köszönöm, de nem élnék a lehetőséggel. Viszont mesélj kedves YiFan barátom! A vendéged jól viselkedett?

- Eleinte kicsit rosszalkodott de aztán rendbe raktuk. Tudod elég meggyőző módszereim vannak. - BaekHyun kissé megremegett.

- Értem. Akkor lennél oly szíves most már visszaadni őt? - Kris erre lebecsmérlőn nevetett fel.

- Komolyan úgy gondoltad, hogy idejössz egy szépfiúval, követeled a társad, és én csak úgy átadom neked két puszi társaságában? Régóta ismerlek már BaekHyun, de még mindig meg tudsz lepni. - hangja csöpögött a gúnytól.

- Nos akkor nincs más választásom... - sóhajtott szemforgatva a koreai vezér, azzal egy jól kimért mozdulattal fellendítette aktatáskáját, ami a lendülés alatt, egy fegyver formáját vette fel, csöve izzott, a fekete fémen megcsillant a fény. A fegyver szája egyenesen Kris homlokára irányult, aki csak ijesztő nyugodtsággal mosolygott tovább.

LuHannak sem kellett több. Egy váratlan pillanatban, egy szaltó kíséretében az asztalra ugrott, s még a levegőben megszabadított két ört a fejétől, majd ahogy az asztalra érkezett, kezéből kiálló pengét, Kris nyakához érintette. Ezúttal a kínai vezérnek őszinte meglepedtség tükröződött szeméből.

- Te... Nem vagy ember. - ennyit tudott kinyögni, mielőtt zsebébe nyúlt volna, és megtalálva a kis kapcsolót, megnyomott rajta egy gombot, mire LuHan szemei kétszeresére tágultak, teste megremegett, majd szeme elsötétült, s teste "élettelenül" zuhant le az asztalról. BaekHyun hitetlenkedve nézte társát, majd, mostmár riadtan nézett fel Kris-re, aki szélesen vigyorgott.
- Eléggé szánalmas, ha azt gondoltad, ilyen védtelenül várlak majd. Na nem mintha arra számítottam volna, hogy megadod a pénzt. Mondjuk elismerem, a robottal tényleg megleptél. De ennek... - fejével LuHan felé bökött. - most iktattam ki az áramköreit. - kuncogott. - Ami pedig a pénzt illeti... az a csere csak kamu volt, hogy csapdába csaljalak. Ugyan már... - horkant fel Kris. - ennyire te sem lehetsz naiv, hogy azt hitted, ilyen csekély összeget mint amit a kis barátodért ajánlottam, nem tudok egy kisujj hajlítással megszerezni. Nem nem BaekHyun... én csak holtan akarlak látni. - sziszegte, majd ahogy ezt kimondta, az ajtónál álló két gorilla megindult a koreai vezér felé, és sokkoló segítségével, térdre kényszerítették őt, majd rögtön le is fogták, kínálva őt Kris-nek. A kínai vezér felállt székéről, és BaekHyun elé lépett, szemeiben az undor, és a győzelem okozta áhitat, keserű egyvelege csillogott.
- Sajnálom, hogy ilyen hamar véget kell vetni a játszmánknak... - sóhajtott fejcsóválva Kris, és egy bengét elővéve, BaekHyun nyakához szorította a hideg pengét. Ekkor valami csattanás szerű hangot lehetett hallani a kínai vezér mögül, s Kris szemei kikerekedtek, ahogy valami hűvös ért a fejbőréhez.
- Sakk matt!

[Sziasztok, ez lett volna a 2. rész ^^
Mi a véleményetek eddig a történetről? Építőjellegű, és pozitív kritikákat is szívesen várok tőletek ^^
Következő rész: 2015.05.10 és 2015.05.15. között]